Pillangó a holdfényben - Hatodik fejezet

Sziasztok, hosszú idő után ismételten megérkeztem, új fejezettel. Több mint egy hónap telt el, de azért remélem, nem felejtette el mindenki a történetet. Jó szórakozást hozzá, remélem tetszeni fog!

*****

Pillangó a holdfényben - Ötödik fejezet

Sziasztok! Meghoztam a következő fejezetet, bár egy kicsit több kihagyással, mint terveztem. Kissé összecsaptak a fejem felett a hullámok mostanában, de itt van, megérkezett. Jó szórakozást hozzá, és kérlek, hagyjatok magatok után nyomot! 

*****

Pillangó a holdfényben - Negyedik fejezet

Sziasztok, megint megjöttem az új fejezettel. Jó szórakozást hozzá! 

*****

A legemlékezetesebb nap (Back Again OS)

Az egyetlen dolog, ami miatt végigdurciztam az esküvőnk előkészületét, az az volt, hogy a ruhán kívül semmit sem választhattam ki én, mindent Seungjun csinált.  Még a csokrot is. Igen, a csokrot is. Tökéletessé akarta nekem tenni ezt a napot, olyanná, amit sosem felejtek el. Egészen a ceremóniáig nem is láthattam semmit sem a teremből, sem a díszítésből, még a terítők színét sem tudtam.

Akármennyire is átkozódtam, bármennyit is veszekedtünk emiatt a szerelmemmel, azt kell, hogy mondjam, megérte. Mikor édesapám oldalán – még a rokonságomat is meghívta, és a repülőjegyüket is fizette, kész őrület – beléptem a terembe, minden gondot és aggodalmat elfelejtettem. Gyönyörű volt, mindent a kéknek különböző árnyalatai uraltak, mintha egy esős nyári éjszakában lennénk. A félhomályt, ami uralkodott, csak az oltárt kiemelő világítás törte meg, ahol párom már ott várt rám.

Az öltönye nem fekete volt, de nem is fehér. A díszítéshez öltözött, acélkék színű zakót és nadrágot viselt, amit mintha csak rá szabtak volna. Egyedül én öltöztem hószínű ruhába, valószínűleg még a meghívón is rajta volt, hogy senki más ne húzzon világosat. Kitűntem, és úgy éreztem, tényleg rólam szól ez a nap.

A tanúm Anett volt, melegen rám mosolygott, amikor odaértem mellé. Apa Seungjun kezébe helyezte az enyémet, de figyelmemet nem tudta elkerülni az a szúrós pillantás, amit még rá vetett, mielőtt megfordult és visszament a helyére.

Ahogy a szemébe néztem, elfeledkeztem mindenről. Hogy már tulajdonképpen több, mint egy éve együtt voltunk, a folyamatos vitáinkról, a körülöttünk lévő emberekről… Csak hárman léteztünk abban a pár, örökkévalóságnak tűnő pillanatban: Ő, én, és a szívem alatt hordott gyermekünk.

 - Park Seungjun, feleségedül fogadod az itt megjelent Horváth Krisztát? – kérdezte végül a pap, miután elmondtuk az eskünket. Csak mosolygott és mosolygott, mintha övé lenne a világ minden ideje. Nem válaszolt azonnal, és ezzel az idegeimre ment, még ha tudtam is, mit fog mondani.

 - Igen – nyögte ki végül, és láttam a szemeiben megcsillanni a könnyeket. A drágám elsírta magát, mielőtt én megtehettem volna.

 - Horváth Kriszta, fele… férjedül fogadod az itt megjelent Park Seungjunt? – Majdnem elnevettem magam, ahogy belebonyolódott a szövegbe, de ehelyett ügyet sem vetve rá mondtam igent.

Felhúztuk a gyűrűket, majd szenvedélyesen megcsókolt. A külvilág eltűnt számunkra, pontosan olyan volt, mint a legelső: szenvedélyes, érzelmekkel teli és boldog.

Sikerült életem legemlékezetesebb napjává tenni. Minden passzolt, egyetlen egy dolgot kivéve, ami csak jóval később esett le, amikor a képeinket nézegettem, öt hónappal később.

 - Park Seungjun! – kiáltottam fel iszonyatosan sípoló hangon.

 - Igen, szívem? Fáj a lábad? Masszírozzam meg? Vagy a kicsi rúgott? – csillantak fel a szemei, ahogy belépett a nappalinkba.

 - Komolyan abban a teremben esküdtünk meg, ahol a U táncos videóját forgattátok? – néztem rá dühösen, mire kínosan felnevetett.

 - Hát, tudod… Elég sokba került minden, szóval úgy gondoltam, legalább a termen spóroljunk… 

Pillangó a holdfényben - Harmadik fejezet

Nem szívesen fűzök most hozzá semmit, csak jó szórakozást, és ne akarjátok Inseong halálát nagyon... 

*****

Pillangó a holdfényben - Második fejezet

Sziasztok, megjöttem a folytatással!Nem tudom betartani, amit Kriszta kért tőlem az Epilógusban, ezért ne haragudjatok nagyon kérlek. Vagy haragudhattok, csak a fejemet hagyjátok a nyakamon, kérlek. Izé, akkor jó szórakozást, meg ilyenek. :D 

*****

Pillangó a holdfényben - Első fejezet

Sziasztok! Nem tudom, mennyire emlékeztek a Back Again alatti nyílt utalásaimra, hogy egy nagyobb projekttel készülök, talán semennyire, sőt, lehet, hogy csak most találtál a blogomra. Ez most mindegy is, ugyanis megérkeztem az első fejezettel. Nem írok hozzá litániát, csak annyit még, hogy jó szórakozást, és a kommenteknek különösen tudok örülni! 

*****

Harcolni (Heejun&Youjin One Shot)

Nem is telt el sok idő az Epilógus óta, én meg már megint itt vagyok, bár ezúttal csak rövidkével jöttem. Igaz, hogy yaoi, de ettől függetlenül, remélem, tetszeni fog. Egyébként, mostantól - amellett, hogy ide fog felkerülni a Butterfly in Moonlight - a blog a KNK-s írásaim gyűjtőhelye lesz. Yaoi és heteró ficik egyaránt megtalálhatóak lesznek itt, egypercesek, folytatásos történetek formájában. De ennyit rólam, jó olvasást! 

*****

Az egyetlen dolog, amit tehettem, az az, hogy hagytam elmenni. Tudtam, hogy hiába harcolnék érte – nem vagyok elég jó neki. Ezt világosan a tudtomra adta, még ha nem is ezekkel a szavakkal.

Számomra ez volt az első meleg kapcsolatom, és sokkal, sőt, ezerszer jobban megkedveltem őt ez alatt az egy hónap alatt, mint bárki mást valaha. Olyan fontossá nőtte ki magát a szívemben, hogy még magam sem vettem észre, és ő lett a mindenem. Pontosan ezért fájt annyira, amikor azt mondta vége. Akkor sem mondtam semmit neki, azon kívül, hogy nem szeretném, ha ez a csapat kárára menne, így tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna. Szenvedtem belül, de nem tehettem mást. Mellette akartam lenni, még ha csak barátként is.

Inseong, Seungjun és Jihun természetesen észrevették, hogy valami nem stimmel, de akkor már késő volt. Nem tudtunk mit kezdeni a kínos szituációkkal, amikor kettesben maradtunk, sokkal inkább viselkedtünk úgy egymással, mint az idegenek, noha már évek óta ismertük egymást.

Egészen addig a bizonyos pillanatig, amikor az éjszaka közepén belépett a szobámba. Tipikusan az a személy vagyok, aki minden apró zajra felébred, így már az ajtó nyílása felvert álmomból. Nem volt szükséges forgolódnom ahhoz, hogy lássam, ki jött be a hálóba. Nem mutattam jelét az ébrenlétemnek, csak feküdtem ott, félig lehunyt pillákkal, és próbáltam egyenletesen venni a levegőt, hogy ne vegyen észre semmit.

 - Tudod… - szólalt meg halknak, de érthetően. – Azt vártam volna, hogy majd harcolsz értem. Értünk. Hogy te majd átlátsz az olcsó színjátékon, és majd a szemembe mondod, hogy hülye vagyok, és hogy mégis hogy képzeltem, hogy elhagyhatlak. Te vagy az idősebb, neked kéne gondolkodnod. És tudod mit? Eszeveszettül vágytam arra, hogy megcsókolj, akár csak egyszer is, annak ellenére, hogy azt mondtam, várni szeretnék még vele. Tudom, én voltam a hülye. Végig én voltam az, aki miatt nem haladt semerre a kapcsolatunk. Én… Szeretlek, Youjin.

Mikor kiment, megdöbbenten ültem fel az ágyamon. Alig tudtam elhinni, hogy a lezajlott pár perc nem csak egy túlságosan szép álom volt. A szívem majd kiugrott a helyéről, ahogy próbáltam lenyugtatni a száguldozó gondolataimat.

Mondanom sem kell, aznap éjszaka nem aludtam többet. Csak forgolódtam, a lepedőmet és a takarót összegyűrve, hogy aztán hajnali ötkor kidobjon az ágy, és a felesleges energiáimat főzésen keresztül vezessem le. Mindenkinek ágyba vittem a reggelit, óvatosan felébresztettem őket, és kedves mosollyal indítottam a napjukat, még ha nem is voltak túl hálásak a hat órai kelésért.

Utoljára Heejunt hagytam, neki még egy szál vörös rózsát is a tálcájára tettem, akármilyen giccses és romantikus gesztus is volt. Ezzel akartam a tudomására hozni, hogy még ha nem is mutattam, hallottam a mondandóját, tudomásul vettem, és ha kell, harcolok érte.

Igazság szerint elég sokat gondolkoztam ezen, miután ott hagyott egyedül. Megéri nekem egyáltalán teperni utána? Mi lesz, ha megint pattan egyet az agya, és otthagy a szarban, úgy, hogy még jobban fájjon, mint az első alkalommal? Mi van, ha talál valaki jobbat, akivel jobban megéri együtt lennie? Mi van, ha csak játszadozik velem?

A kérdéseimre természetesen nem kaptam választ, de próbáltam megnyugtatni magam abban a pár órában, ami kelésig hátra volt. Így lyukadtam ki végül a konyhában.

 - Heejun, ébresztő – ráztam meg óvatosan a vállát, de válaszképpen a fejére húzta a takarót. – A többiek már mind ébren vannak, csak te alszol még. Heejun… - próbálkoztam tovább, de semmi válasz. Drasztikusabb módszerhez folyamodtam; lehúztam róla a takarót, majd közel hajoltam az arcához, és megcsókoltam. Erre bezzeg azonnal kinyílt a szeme.

 - Mégis mit művelsz? – kiáltott fel felháborodottan, az álmosságtól még kissé karcos hangon.

 - Amire – hogy is mondtad? – kérdeztem félig csak magamról. – Áh, igen. Amire eszeveszettül vágytál. Megcsókollak – villantottam rá vadóc mosolyt, majd megismételtem a korábbi cselekedetem.

 - Hihetetlen vagy. Egyszerűen hihetetlen… - dőlt vissza az ágyba egy hatalmasat nyögve. 

*****

Köszönöm, hogy elolvastad, véleményeket szívesen fogadok!  

Epilógus

Egy év, egy hónap és tizenöt nap. Ennyi ideig írtam ezt a történetet. 

Nyolcvankét oldal, és 33.699 szó. Ennyit számolt a Word.

Rengeteg érzés, amit Kriszta tőlem kölcsönzött, rengeteg személy, akit a mellékszereplők megalkotásához használtam. Fáj megválnom ettől a történettől, olyan számomra, mintha a gyermekem lenne. Ebben az Epilógusban tulajdonképpen a saját gondolataimat írtam le, hogy milyennek képzelem kettejük jövőjét. Nincs meghatározott dátum, nincs semmi Kriszta hozzátok beszél, ő maga vesz búgyút tőletek, így nekem talán nem kell. Főleg, hogy hamarosan visszatérek. Egy rövid szünetre megyek ugyan, de igyekszem nem hosszúra nyújtani, és viszonylag rendszeresen One Shotokkal ellátni benneteket. Köszönöm, hogy velem tartottatok, amíg végigszerencsétlenkedtem ezt a tizennyolc fejezetet. Voltak jobb időszakok, voltak rosszabbak, de az olvasók mindig itt voltak, hogy támogassanak. Ez az, amiért végtelenül hálás vagyok, és remélem, a Butterfly in Moonlight-ot is ugyanennyire szeretni fogjátok. Detti elköszön, pedig még nagyon sok mindent mondana. Jó szórakozást, és a kommenteknek még mindig örülök! 

18. fejezet - Mindennél jobban (Seung Jun szemszög)

Litániát majd az epilógushoz írok, ha nem bánjátok. Ehhez az 1356 szóhoz meg csak jó szórakozást kívánok, annak ellenére, hogy nagyon rövid lett, és olyan semmilyen az egész. Nem vagyok büszke erre a fejezetre, de egy elég szar szakítást követően nem tellett többre, sajnálom. Azért igyekszem az epilógust jobban megírni. 

*****

17. fejezet - Első csók (Seung Jun szemszög)

Sziasztok! Megjöttem a következő, utolsó előtti fejezettel! Egyébként nem azért hangoztatom ennyire, hogy itt a vége, hogy lelombozzalak benneteket, akik idáig követték, hanem azért, hogy bennem is tudatosuljon végre. A Back Again vége, egy korszak lezárása közeledik hozzánk sebesen, és nem vagyok teljesen biztos benne, hogy én készen állok-e rá. 

A címről pedig annyit, hogy IGEN, végre elcsattan az első csók is. Fogadjátok szeretettel, jó szórakozást hozzá! 

16. fejezet - Szeretlek (Seung Jun szemszög)

Sziasztok!Tudom, már két hét is eltelt az előző fejezet óta, és sajnálom azt a késést, de csak most sikerült összehozni az új részt. Igen, nagyon függővég lett, de már csak két fejezet és egy epilógus van hátra, szóval úgy éreztem, ezt most muszáj.
Jó szórakozást, és kérlek, hagyjatok magatok után nyomot! 

*****

15. Fejezet - Levél (Seung Jun szemszög)

Igen, tudom, sokat késtem. Okaim vannak, természetesen, de a legfontosabb, hogy SZÜLINAAAP! Mármint a történet szülinapja, az enyémet májusban elhagytuk. Igen-igen. 2016. június 29.-én raktam ki a történet első fejezetét, szóval most évfordulózunk, és éppen ezért elhoztam nektek a jelenetet, amit szerintem már mindenki várt. Jó szórakozást, és a JÁTÉK még mindig érvényben van: Ki találja meg azokat a pillanatokat, amiket egy-egy MV-ből kölcsönöztem (csak KNK MV-kből). A nyeremény egy általam megírt One Shot, a kedvenc párosoddal/tagoddal! 

*****

14. fejezet - Végre itthon

Sziasztok! Ez most egy rekordrövidségű fejezet lett, de igazából csak azért, mert már nem tudtam mit hozzáfűzni. Mondhatni, ez az (éppen hogy) ezer szó a történet tetőpontja, innentől kezdve, egészen a végéig Seung Jun szemszög lesz. Nem is fűzök hozzá többet, jó szórakozást ehhez a fejezethez!

***** 

13. fejezet - Pillangó a holdfényben

Sziasztok! Gyors voltam, nem igaz? Még nincs egy hete annak, hogy feltöltöttem a tizenkettest, és máris itt a tizenhármas.

Őszinte leszek, én még nem izgultam így, mint most, amikor ezt a kis bevezetőt írom. Nagyon kíváncis vagyok a véleményetekre, mert nekem kettős érzéseim vannak ezzel a fejezettel kapcsolatban.

Tényleg közeledünk a végéhez. Nagyon furcsa belegondolni, hogy ez az első történetem, amit ténylegesen be is fogok fejezni, ráadásul úgy, hogy a következő fanfiction ötlete már a fejemben van, a címmel együtt: Butterfly in moonlight. Nektek hogy tetszik? 

Na, de nem is húzom tovább az időt, jó szórakozást a fejezethez! 

*****

12. fejezet - Haza

Sziasztok, meg is hoztam az új fejezetet! Gondolom, láttátok, hogy a nevemben történt egy kis változás, ennek magyarázatát itt olvashatjátok. Nehéz döntés volt, de megtettem. 

Közeledünk a végéhez. Csak úgy megjegyzem. pontosan nem tudom megmondani, hány fejezet lesz még, talán kihúzom húszig, talán nem, majd kiderül, de közel vagyunk már. 

Abba is hagyom a szócséplést, jó szórakozást! 

Puszi: Detti

*****

11. fejezet - A buli

Sziasztok! Rég volt, nem igaz? Már két teljes hete. Sajnálom a késést, múlt hétvégén osztálykiránduláson voltam, tegnap pedig francia vizsgát írtam, szóval minden összejött kicsit. Jó szórakozást a részhez! 

*****

10. fejezet - Beszélgetős este

 Sziasztok! Meghoztam az új fejezetet, igaz, egy kevéske késéssel, amit sajnálok. Jó szórakozást hozzá. Az egészet a Nu'est - Good bye bye című száma ihlette. Arra kérlek benneteket, hogy adjatok egy esélyt a srácoknak, hiszen nagyon tehetségesek, és sajnos most nem áll éppen a legjobban a szénájuk. Szóval, kérlek benneteket, hogy támogassátok őket, megérdemlik, mert nagyon sokat dolgoztak a rajongókért, és mi, L.O.Λ.E.-ok szeretnénk, hogy ez a jövőben is így lehessen. 

De most már elég a szócséplésből, jó szórakozást az új fejezethez!
*****

9. fejezet - Egy közös nap

Sziasztok, meghoztam az új fejezetet! Sikerült betartanom az egy hetet, és erre most nagyon büszke vagyok. Mivel az előző résznél nem volt függővég, itt most olyat írtam, amiért kicsit még magamat is utálom... Mindenesetre jó szórakozást, és ne öljetek meg nagyon!

*****

8. fejezet - Sértettség

Sziasztok! Meghoztam az új fejezetet, remélem tetszeni fog! Egy kis játékot is hirdetek nektek: Aki először felfedezi a történetben az összes KNK klipből merített jelenetet, annak teljesítem egy kívánságát a történetben, vagy novellát írok neki az egyik sráccal, ezt ő döntheti el. A megoldásokat facebookon várom, ahol Rhyssa Gray-ként találhattok meg. Jó szórakozást a részhez és jó játékot!

*****

7. fejezet - Anett

Sziasztok! Tudom, késtem, ráadásul majdnem egy hónap telt el az előző és a mostani rész között, noha megígértem, hogy igyekszem nem visszaállni a havi egy részes megoldásra. Nem mentegetőzöm, felesleges lenne, így csak jó szórakozást kívánok a részhez, és megjegyzem, hogy én nagyon élveztem az írását.
(Apró megjegyzés: Nagyon boldoggá tettetek azzal, hogy már kilencen feliratkoztatok a blogra. Nagyon szépen köszönöm!)

*****

6. fejezet - Pánik (Seung Jun szemszög)

Őszinte leszek, ezt a részt nem teljesen így terveztem, de egyszerűen csak jött Sándor az ihletrohammal, és eltarolt engem és minden elképzelésemet. Nem mondom, hogy jó lett, de szükséges a későbbi cselekményszálhoz.
(Apró megjegyzésként, múlt éjjel azt álmodtam, hogy az olvasók az egyik legjobb barátommal az élen meglincseltek a suli spanyoltermében. Kérlek, ne öljetek meg.)
Puszi: Rhyssa

*****

5. fejezet ~ Rohamok

Gyors voltam, vagy gyors voltam? Mármint magamhoz képest... Szóval, nagyon nem fogtok szeretni, sőt. Ez után a rész után még magamat is utálom, de azért remélem, hogy megdobtok pár kommentel, már csak azért is, hogy válaszoljatok egy kérdésemre, amit a végén fogok feltenni. Jó szórakozást. Vagyis... Jó szenvedést.

Puszi: Rhys

*****

4. fejezet ~ Aggodalom

Sziasztok. Tudom, baromi sokat késtem, de úgy érzem, felesleges a mentegetőzés, a sulira, vagy bármi másra hivatkozás, elvégre a lényeg ugyanaz: nem tudtam/akartam írni, így nem lett kész a fejezet. De most itt van, bár elég rövid lett a megszokottakhoz képest. Megpróbálok visszarázódni a havi egy részes rutinba, de nem ígérek semmit.

Puszillak titeket, és sajnálom. 

*****